Kodály Zoltán Gimnázium – a mátyusföldi alma mater

Immár 70 éve létezik  és működik a Mátyusföld egyetlen magyar tanítási  nyelvű gimnáziuma, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium. Sem olykor egymásnak ellentmondó politikai széláramlatok, sem a gyorsan változó divat hatására nem változott iskolánk arculata. Nem változott, mert iskolánk védjegye a hűség és a ragaszkodás. Elsősorban hűség a bennünket összetartó anyanyelvhez, mert tudjuk, és diákjainknak útravalóul adjuk, hogy ez kisebbségi létünk megtartó ereje. Másodsorban ragaszkodás szűkebb pátriánkhoz, mely iskolánkat egyedivé és vonzóvá teszi. Sok a bizalmatlan és a kételkedő, akik nem hisznek az anyanyelven megszerzett tudás erejében. Nem győzködünk, nem kampányolunk: csak tesszük a dolgunkat – tisztességgel, lelkiismerettel. Mint ahogy tették a dolgukat az elmúlt évtizedekben azok, akik a következő szavakkal emlékeztek iskolánkban töltött éveikről. Válogassunk véletlenszerűen az üzenetekből!

„ Az első ballagás a város igazi ünnepe lett. Könnyes szemű édesanyák szegélyezték az utat, amerre végigmentünk, édesapák hagyták abba a munkát és kísérték figyelemmel a vidáman éneklő, ünneplőbe öltözött fiatalokat. Zengett a Gaudeamus igitur, méltóságteljesen hangzott a Ballag már a vén diák, együtt énekeltünk diákjainkkal, még az ég is mosolygott ránk, mert csupa derűt intett a városka fölé.” (Farkas István, az iskola alapító igazgatója emlékszik az első ballagókra, az 1956 júniusában érettségiző abituriensekre)

„A galántai gimnáziumban  egy érdekes világba kerültem, ahol az igazi élményt a diákok jelentették. Megszólalt az iskolarádió, ifjú tollforgatók vitáztak a  világról, a szakkörökben folyt a munka, a diákrendezvények hagyománnyá váltak. Sikeresek voltak az esztrádcsoport faluzó fellépései, egy busznyi diákkal végigénekeltük a Gombaszög-Galánta utat. A  nyolcéves gimnázium megnyitása pedig új lehetőséget, kihívást jelentett.” (Pék László)

A kirándulások, a diákokkal együtt töltött nyarak, a budapesti színházi látogatások, a csehországi és szlovákiai barangolások a diákok számára örök időkre emlékezetessé váltak. Napjainkban nyugdíjasokként szeretettel gondolunk vissza az eltelt évtizedekre, kedves és minket sokban túlszárnyaló diákjainkra. A mai tanároknak és diákoknak egyaránt azt kívánom: szeressék ezt az iskolát, mert ez a második otthonuk, emberformáló erejével, közösségi nevelésével az egyetlen olyan intézmény városunkban, amely a magyarság fennmaradásának és mindnyájunk jövőjének biztos záloga. (Horváth István)

„Sok víz lefolyt már a Dunán azóta, hogy 1966 szeptemberében a Galántai Magyar Gimnázium diákja lettem, majd ugyanott érettségiztem. Valójában az ott eltöltött három esztendő az eddigi életem 10 százalékát se teszi ki, mondhatnánk elhanyagolható epizód volt az életnek nevezett időintervallumban. Nos, nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy ez a három év talán az egész eddigi életpályám meghatározó szakasza volt. Csillagos jeles egy csillagásztól a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumnak!”  (Mészáros Attila)

„Jómagam kamaszkorom és felnőtté érésem legszebb szakaszát éltem meg a Galántai Gimnáziumban. Az alma mater valóban „tápláló anya” volt. Igazgatónk és tanári kara mindent megtett azért, hogy tisztességgel megálljuk helyünket a főiskolákon, egyetemeken és később az életben is. Tették ezt nemcsak a tanítási órákon, hanem azon kívül is, szakkörökön, versenyeken, ahol mi diákok adtunk is egymásnak, kaptunk is egymástól. Főként szellemi értéket, jó példát. Jó volt Galántán diáknak lenni.” (Szamák Mihály)

    Szinte a végtelenségig  folytathatnánk az emlékezéseket, adhatnánk tovább  a múlt és a jelen jeles személyiségeinek üzeneteit. Szólhattunk volna akár arról is, hogy iskolánkban az elmúlt 57 év alatt 169 osztály 4612 tanulója tett érettségi vizsgát, hogy napjainkban a gimnázium tantestülete 26 tagú, hogy számtalan kerületi, országos és nemzetközi elismerést szereztek tanulóink, hogy sikerült  magas műszaki színvonalra fejleszteni az iskola felszereltségét. Megemlíthettük volna, hogy ma is rendszeres munka folyik a különböző kultúrcsoportokban és sportcsapatokban, a rengeteg szakkörben. Büszkén számolhatnánk be arról, hogy tanulóink egyre nagyobb számban tanulnak tovább felsőoktatási intézményekben, és állják meg helyüket a társadalmi-politikai-kulturális élet minden területén. De úgy gondoltuk, hogy a fenti személyes jellegű visszaemlékezések tükrözik vissza a leginkább azt a hangulatot, mely az iskolánkra jellemző: az igényesség mellett a családiasságot, a színvonal mellett az emberséget, a szakmaiság mellett az egymásra figyelést. További munkánkban is  - Victor Hugo mély aforizmája értelmében - ezek az értékek maradnak számunkra iránymutatók.:

Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.

( Összeállította  PaedDr. Juhász Aladár,aszövegben felhasznált emlékezések, idézetek Pukkai László: Gimnázium Mátyusföld központjában c. tanulmánykötetéből származnak.)